Kisvárosban élni hű, de jó!
Van itt sok szép látnivaló.
Kastély, mozi óvoda.
Valóság ez, nem csoda.
Sárgán virít szép iskolám.
Semmiért oda nem adnám.
Barátok és tanárok
színesítik a világot.
Sportpályánk is van ám, bizony!
Futni, azt szeretek nagyon.
Szép az erdő, szép a rét.
Mókus és őz jön felém.
Vidáman telnek az évek.
Játszótérre ki-ki nézek.
Hinta, csúszda, mászóka!
Gólt rúgok a hálóba.
Ha majd komoly felnőtt leszek,
feleséget innen veszek.
Kastély mellett lesz a házam.
Teljesül majd Porsche vágyam
Téglás, Téglás, Téglás, hű, de csodás város!
Szép, rendezett utcák, mindig hazavágyok.
Nyáron jó, mert szundít a pad és az iskola.
Ősszel a tanítók visszavárnak oda.
Ha hiányoznának a kedves osztálytársak.
Ne szomorodj el, menj gyorsan hozzájuk!
Fociztok, kéziztek, kerékpároztok.
Éljenek a hűséges téglási barátok!
Ha Hajdúhadházon laksz, ne keseredj el!
Ülj fel kerékpárra, azzal gyere el!
A városi játszira vagy a sportpályára.
Nyitva áll az ajtó mindenki számára.
Ha szeretsz olvasni és több is érdekel.
Vár téged a könyvtár Kitti nénivel.
Megkínál majd téged sok- sok feladattal.
A tudásod is bővül majd egy nagy kalappal.
Erdő mélyén sétálgatok én,
Hol a madarak dalolnak.
Zöld fenyőfa illata száll felém,
Gondom elszáll nyomban.
Távol a város hangos zajától,
Megszűnik a rohanás, dübörgés.
Lelkemben békesség, öröm lakói,
S szomorúságra jön a nevetés.
Körbevesz sűrű lombkorona,
Látok ezernyi tarka virágot.
Hóvirág, tőzike mindazt kiáltja:
Ne tépj le, a tavaszra várok!
Közelben megriadt őz szalad,
Mókus ugrik ügyesen a fán.
Rigó dalol, fácán kacag,
Hallgatom az állatok dalát.
Csodálatos az Angolkert ösvényein járni,
Meglátni mindazt mi szép és jó.
Elmerengni az erdő üzenetén:
Szeresd mindazt, mi benne látható!
A város, ahol napjaimat élem.
Nekem sokat jelent, régi emlékek.
Gyermekkorom legszebb évei, munkám.
Ideköt, örömmel gondolok rá.
Vidám zsivajt hallok, hangos kacagást.
Bensőmből jóság árad, szól az elhívás.
Hit, szeretet, remény kíséri életem.
Mit a Teremtő adott, itt tovább vihetem.
Végigsétálok a Dózsa György street-en.
Gyönyörű házsorok nyílnak meg előttem.
Templomunknak tornya integet kedvesen.
Mindig hazavárlak szeretett gyermekem.
Ha természetbe vágyom, nem megyek messzire.
Degenfeld-kastélynál vár rám a tőzike.
Platánfa bólogat, gesztenye mosolyog.
Erdei sétádat megbánni nem fogod.
Sok-sok kedves ember, éneklő madarak.
Ez teszi még szebbé tavaszi napomat.
Ha egyszer az élet elszólít messzire.
A város illatát zárom majd szívembe.
Ha megkérdik tőlem, honnan származol.
Én csak ennyit mondok: az alföldi Téglásról.
Ott nőttem nagyra, tanultam bölcseket.
A városnak köszönhetem, hogy tanító lehetek.
Drága Téglás, gyönyörű városom,
Te szépséges otthonom!
Mind idáig nem tudtam szavakba önteni,
Mind azt amit nekem tudtál nyújtani.
Szeretetet,törődést és megbecsülést,
Családot barátokat és önbecsülést…
Még tisztán él az emlékeimben mikor apukám,
Kezemet fogva kísért be a „rózsaszín iskola” kapuján.
Igaz, én nem töltöttem veled mind a 25 évedet,
De már 13 éve szívom a friss levegődet.
s ez a 13 év oly könnyen elszaladt,
Észre sem vettem, hogy mennyit szépültél ez idő alatt!
Bár nem itt töltöttem gyerekkorom,
De úgy ölelt, mint anyukám egykoron.
Mikor először jártam Tégláson,
Csendes volt, vidám és bájos.
Felfedezni a várost maga volt a kaland,
Dombon fel és le, a biciklim csak úgy szaladt.
A nyári szellő simogatta az arcomat,
S próbáltam megjegyezni az új arcokat.
Az itt élő emberek olyanok, mint a téglák,
Akik már évtizedek óta ismerik egymást.
Úgy kötik egymáshoz őket az emlékek,
Mint a téglákat a cement.
Tégláson mindenki tudja, kinek hol van a háza,
Ki kinek a gyermeke, szülője vagy épp a párja.
Ebben a szellemben gyorsan, sokan megismertek,
S, ha meglátnak engem mosolyogva integetnek.
Sokszor mondom, még nincs rajtam elég cement,
De remélem, hogy egyszer majd teljesen ellep,
Így a sok emlék és kacagás hatására,
Véglegesen idekötök Téglásra.
Tégláson Én ötven éve lakom,
Itt érzem jól magam
Itt az otthonom.
Épül szépül a mi kis városunk
Ettől mi, emberek is boldogok vagyunk.
Itt járt iskolába három gyermekem.
Munkahelyem is helyben volt nekem.
Nyugdíjas koromig végig itt dolgoztam
Mindent megtaláltunk a kis városunkban.
Szép kis városunkban a mai napig.
Óvodás kortól nyugdíjasig.
Ha szórakozni vágyik megtalálja.
Moziba, könyvtárba, vagy egy bálba.
Nagyon jó érzés, hogy itt élhetek.
Ismerőseimmel sokat beszélgetek.
Utcákat, bokrokat itt mindent ismerek.
Nyugdíjas társaim nagyon jó emberek.
Fiataljaink is mindent elérnek.
Ami köszönhető a jó közlekedésnek.
Vezetőink nagyon figyelnek mindenre
Fiataljainkra, és az idősekre.
Azt akarják, hogy a jövőben is
Legyen szép városunk továbbra is.
Mi is fogjunk össze, és vigyázzunk rá!
Érezze jól magát minden polgár.
Erőt, egészséget mindenkinek.
Legyen BÉKE és sok-sok diplomás gyerek.