Településtörténet

Téglás környékén az emberi élet első tárgyi emlékei i.e. 2000. körüli időszakból, a rézkorból származnak. A település első írásos említése viszont csak egy 1332-ben kiállított pápai tizedjegyzékben történt meg. A város nevének kialakulása még vitatott, valószínűleg egy jellegzetes téglaépítményéről, téglából épített templomról vagy földesúri házról kapta a nevét. (Korábbi névalakok: Theeglas, Telglas, Tetlas, Teclas, Teklas, Teglas, Téglás.)

Az 1050-es években a Gutkeledek hozták létre a települést szláv és magyar családok letelepítésével. A jelenlegi helyet sem helyi, sem helyzeti energiák nem indokolják. Meghatározó lehetett az, hogy a Tokaj-Debreceni út és a kelet-nyugati csapású vándorlási, kereskedelmi útvonalak itt keresztezték egymást.

A XVII. században a Rákóczi birtokába került, akik hajdúkat telepítettek ide. Téglás tehát magánföldesúri hajdútelep lett. 1706-ban a hajdúvárosok kerületéhez csatolták. Ebből az időből származik a település legrégebbről ismert címerképe is, mely az 1706-ban készült pecsétnyomón volt használatban. Téglás ezt a címerképet a későbbiekben változatlanul megtartotta. A települést többször eltiltották a hajdú jogok gyakorlásától, de mezővárosi rangját sokáig megőrizte.

1798-ban Téglást gróf Bek Pálnak - Debrecen királyi biztosának - adományozták, akinek köszönhetően a település szerkezetét mérnöki munkával alakították ki. Az 1800-as években alakult ki Téglás sakktáblás alaprajza. Szintén ő építtette 1804-ben a Degenfeld-kastélyt. A XIX. században igen élénk szellemi élet folyt a kastélyban, gyakori vendég volt itt Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Széchenyi István, Nagy Sándor József, az 1848-as szabadságharc tábornoka és a legendás szabolcsi zászlóalj parancsnoka, Rakovszky Samu ezredes. A település mellett haladó Debrecen-Nyíregyháza vasútvonalat 1857-58-ban építették, ami a város megerősödését eredményezte.

1876-ig Téglás Szabolcs, utána Hajdú vármegyéhez tartozott. 1904-ig volt mezővá-ros, utána község lett.

Az I. és II. világháború Téglást sem kímélte: 114-en estek el a frontokon, de civil ál-dozatok is voltak. A II. világháború idején a zsidó lakosságot elhurcolták. A két világháború áldozatainak nevei bronz falevélbe öntve találhatók a város főterén 1992-ben felavatott Világháborús Emlékművön.

A település az 1950-es évekig mezőgazdasági jellegű volt, a TSZ az '50-es években alakult. Az ipar az 1950-60-as években jelent meg a Hajdúsági Iparművek idetelepítésével. Az ipari nagyüzem vonzásának hatására rohamosan nőtt a település lakóinak száma. A mezőgazdaság helyett az ipar lett a meghatározó.

Téglás 1970-ig község, majd nagyközség volt.

1984-ben az akkori pártpolitika hatására összevonták a szomszédos Hajdúhadházzal. Az erőszakos egyesítés megtörte a település fejlődési ívét. Ez alatt az idő alatt egy új, közös városközpont kialakítására törekedtek, így ma a két város összeér. 1989-ben Hajdúhadháztéglást várossá nyilvánították. Mivel a téglásiak méltatlannak és indokolatlannak tartották az összevonást, a rendszerváltás után, 1990-ben népszavazással kezdeményezték a szétválást. A Magyar Köztársaság elnöke 1991. május 1-től mindkét helységnek városi címet adományozva engedélyezte a településegyesítés megszüntetését.

A rendszerváltás óta Téglás szépen fejlődik. A település vezetői törekednek a városi ranghoz méltó arculat, intézményi és infrastrukturális ellátottság kialakítására.

';